INTERAKTÍV (2006. október 9.)

„Külföldi sztárjaink”

…

Kristóf:  Biztos volt olyan időszak, valamikor a történelem során, amikor Százhalombatta nem Magyarországon volt, legfeljebb még – ha máskor nem – akkor az államalapítás előtt biztos volt, úgyhogy tekintsük úgy

Hangya: Igen, igen, igen…

Kristóf: Riki?

Riki: Hát én sajnos Los Angelesből jöttem… (mosolyog)

Hangya: Sajnos?!

Riki: … 90… 94-ben és azóta itt élek.

Kristóf: Na, ez fantasztikus, úgyhogy akkor erről beszélgessünk. Los Angelesben születtél?

Riki: Nem, nem, pontosabban itt születtem Hűvösvölgyben, ’76-ban disszidáltunk a családommal, illetve apám itthon újságíró volt és menedékjogot találtunk Párizsban, ott laktunk másfél évig és utána… azóta is kint nevelkedtem.

Kristóf: És milyen volt Los Angeles? Ezt csak azért kérdezem, tényleg, mert mindenkinek az az álma, hogy eljusson Los Angelesbe.

Riki: Hát igen… Igazából nekem a szüleim azt mondták, hogy egy nagy vakációra indulunk el – mikor még elmentünk innen, tehát mikor megérkeztem egy fantasztikus nagy, új világgal álltam szemben, amivel kicsikét nehezen barátkoztam meg, de… tehát utána nyilvánvalóan a varázsa elkapott és tizen… 14 korom óta zenélek… tehát zenéltem… illetve kezdtem el kint.

Kristóf: Mennyire lehet érezni azt, amit – tényleg - a filmekben látunk, hogy… hogy Los Angeles a sztárok városa, hogy ott csillogás és pénz és hogy tényleg az embereket felveti a jólét… Össze lehet futni az utcán – nem tudom- Julia Roberts-cel és…

Riki: Érdekes, hogy ezt mondod egyébként, mert… mert amikor… tehát kint játszottam a zenekarokban, ilyen 20 éves korom óta  - már így a nagyobb klubokban – tök természetes az,

hogy így összefut az ember… én találkoztam mondjuk a Slash-sel, a Lemmy motörheadból, akkor… a csomó más zenekarokból ilyen sztárokkal, és… abszolút közvetlenek, és… tehát nem ilyen megfoghatatlanok, mint ahogy az ember elképzeli. Tehát pl.: a Gene Siemens a Kissből akit így láttam, hogy ott vacsorázik előttem és… tehát egy olyan… lehet, hogy egy kicsikét túlságosan fel van pumpálva a média által, hogy mennyire nem megközelíthető egy ilyen sztár, de… nekem kellemes élményeim voltak arról, hogy… hogy tudtam velük társalogni, itt-ott egy autógramm is becsúszott, tehát abszolút…

Kristóf: Hát, ezért kell nekem egyszer mindenképpen kimenni Los Angelesbe, lehet, hogy Paris Hilton ott fog kávézni előttem valahol…

Riki: (nevet)

Kristóf: … mondjuk az a baj, hogy azonnal összeesnék, holtan rogynék össze a boldogságtól… Na, akkor beszéljünk picit arról, h milyen volt visszajönni Magyarországra?

Riki: Hát… nekem elsősorban egy… egy eléggé szerencsétlen körülmények között kellett, hogy visszajöjjek, tudniillik az énekesem az utolsó zenekaromban, amiben játszottam kint, a Sister Morphine-ban öngyilkos lett és… nagyon rossz tapasztalatok voltak ezek, tehát… akartam, hogy egy kicsikét így kitisztítsam így a lelkemet, fejemet és… hazajöttem ide megismerkedni így a… vagy újraismerkedni a rokonaimmal, a maradék rokonaimmal és… és… egy évig itt lébecoltam, tehát ilyen bizonytalan volt az állapotom, mégis maradok-e, vagy sem és… felkerestem némi barátokat, akik ajánlottak itt-ott ilyen zenei kapcsolatokat, telefonszámokat, stb., többek közt a Hangya is…

Kristóf: …és ekkor jött képbe Hangya…

Riki: … és… és… hát gondoltam, hogy már… hát nem akartam annyira unatkozni, meg minden, tehát – nem tudom -, lakásról- lakásra, albérletről- albérletre, és… utána így egészen véletlenül kezdett így ez az egész zenei „ittmaradásom” az ölembe esni.

Hangya: Engem… úgy kerültem a képbe, hogy az apukája felhívott…

Riki: … „kezdjél már valamit a fiammal”… (nevet)

Hangya: … valamit csináljak már vele…

Kristóf: De honnan ismert téged az apukája?

Hangya: Ezt… onnan, hogy egyik volt kollégám, - aki egyébként JD néven szerepelt a…           (melyik zenekarban?)  a Shy Guys zenekarban -  kint élt Los Angelesben és gondolom ő adott neki néhány címet és…

Riki: Ez úgy ke… -bocsi, hogy belevágok – ez úgy kezdődött, hogy Sam-mel (?) én… én együtt játszottam egy zenekarban fél évig vele… Vince Jordan néven volt ő kint és… és gondolom ő…

Hangya: … igen…

Riki: így említett meg téged.

Kristóf: Tehát jól értelmezem, hogy Riki Church és a Shy Guys-ból JD egy zenekarban játszott? És…

Riki: (nevet) igen, igen

Kristóf: Tessék ?! J

Riki: … és hogyha kíváncsi vagy rá egyébként, majd egy másik interjúban behozok majd egy szórólapot, amiben benne van, ilyen Flyer (?), hosszú haj, stb., más imágóval… [itt még mond vmit, amit nem értek, mert mindenki egyszerre beszél – közben nevet]

Kristóf: hát ezt látnom kell, ezt tényleg…

Hangya: Én is egy zenekarban játszottam vele Százhalombattán a Magazin zenekarban

Riki: igen

Kristóf: Hát ez kész, ez… hát ezek után azon sem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy – nem tudom – Szandi együtt zenélt Slash-sel, tehát… szerintem innentől kezdve minden belefér

Hangya: Abszolút! Egyébként a slash-sel én is találkoztam tavaly, úgyhogy bocsi… (nevetnek)

Kristóf: Na, szóval… Kanyarodjunk vissza!

Hangya: … tehát felhívott az apukája, megbeszéltünk egy időpontot és akkor hozta már a Rikit, és mondtam, hogy… messze, a Múzeum Körúton laktam, a túloldalról jöttem és ott álltak a Múzeum Cukrászdánál és mondom „Úristen, itt a Niki Sixx!” (nevetnek)

… és végülis így összehaverkodtunk. Tulajdonképpen túlságosan sok segítséget én nem tudtam neki nyújtani, maximum baráti, tehát így a zenész társadalomba próbáltam egy kicsit bevonni a Rikit, együtt gyúrtunk, meg stb., tehát így együtt mozogtunk és egy idő után már úgyis rácuppantak a zenekarok, és próbáltak úgy egy jó fazont, egy jó arcot maguknak tudni, és…

Kristóf: Az mennyire volt érezhető, hogy ő külföldről jött haza? Tehát akár a mentalitásán, akár öltözködésén, stílusán lehetett ezt érezni?

Hangya: Hát –mint ahogy mondtam – már az öltözködésén egyből…

Kristóf: Aha, igen

Hangya: …viszont ami rettenetesen pozitív volt, tehát az, hogy első  megszólalásra… tehát egy olyan arc, aki huszon évet kint töltött külföldön, semmilyen –hogy mondják?- tehát olyan tökéletesen beszélt magyarul, mintha a szomszéd utcából jött volna…

Kristóf: öhöm

Hangya: …(és ismerek olyan arcot – pont akiről az előbb beszéltünk – tehát ő is azért néhány év után is már keverte egy kicsit a magyart) és ezt abszolút tiszteltem, és…

Kristóf: Ez nagyon érdekes, nekem is több ismerősöm van, aki nagyjából hasonló ideig élt külföldön, és az egyikük full akcentussal beszél, a másik pedig tökéletes magyarsággal.
Hangya: Hát, mondjuk lehet, hogy a Rikinek talán annyi volt a segítségére, hogy otthon magyarul beszéltetek, gondolom (közben Rikihez fordult)

Riki: Öhöm… Nem csak az, hát itthon apám újságíró volt és még annak idején ugye nem tudtunk rögtön visszajönni, meg minden, tehát hozta ki, hozatta ki nekem a tankönyveket, és…

Hangya: Dörmögő Dömötör (nevetnek)

Kristóf: Hány éves voltál, amikor kiköltöztetek?

Riki: Hat éves voltam.

Kristóf: És hány éves voltál, amikor hazajöttetek?

Riki: 24 voltam.

Kristóf: Tehát ez a tipikus „High School” időszak megvolt neked kint?

Riki: Igen – igen.

Kristóf: És ez tényleg olyan, mint ahogy látjuk a filmekben, tehát mindenkinek van saját öltözőszekrénye…

Riki: Persze!

Kristóf: …vannak ilyen bandák, és akkor…

Riki: Hogyne! (közben végig mosolyog)

Kristóf: … az ebédlőben nem ülhetsz oda, mert nem tudom…

Riki: igen, igen. Sajnos igen.

Kristóf: És tényleg így működik?

Riki: Igen, igen.

Kristóf: És te milyen csapatban voltál?

Riki: hát én… gondolhatod… J

Hangya: Zsiványok csapatban! (nevetnek)

Riki: nem, elsősorban én… tehát egy fegyelmezett iskolába jártam, egy katolikus iskola, ami egyenruhával és elég ostoba, de –hogy mondjam?- tehát ilyen szabályokat kellett betartani, és ha ez nem úgy van, akkor mindig megvoltak az intők, a fegyelmezések, stb., -  tehát állandóan gereblyéztem suli után (nevet)

Hangya: De… viszont akinek olyan osztálytársa volt, mint –mit tudom én – egy híres színészé, és…

Riki: igen, igen volt…

Hangya: … és olyan szinten támogatta az iskolát, azok megúszták.

Riki: igen, igen, igen… igen

Hangya: … ezt a Riki mesélte nekem.

Kristóf: hát, ez viszont az, ami Magyarországon is valószínűleg így lenne, tehát valószínűleg…

Hangya: Illetve vannak olyan helyek, ahol így is van.

Kristóf: Ez a világon szerintem mindenhol.

Hangya: Egyébként öltözőszekrények most is vannak – már – az iskolában, tehát…

Kristóf: Igen?

Hangya: Ezt úgy tudom, hogy nekünk is van.

Kristóf: Igen? Hát akkor erről lecsúsztam.

Hangya: Hát le.

Kristóf: Nem baj! Lehet, hogy visszamegyek még valamelyik gimnáziumba – hogyha bárki úgy érzi –esetleg egy igazgatónő- hogy bevállalná azt, hogy visszaüljek az iskolapadba, most így 24 éves fejjel, akkor várjuk a 877-1550-es számra a jelentkezését és jövök tanulónak! (nevetnek)

Hangya: Hát van ott esti iskola!

Kristóf: Nem, az már nem olyan fun. Én azt akarom, hogy tényleg… így a gimnazisták között ott üljek, és rendetlenkedjek az órán és puskázzak – úgy hiányzik nekem! (nevetnek)

Na jó, kanyarodjunk még vissza egy picit erre a bizonyos hazajövetelre. Soha nem hiányzott Los Angeles? Nem érezted, hogy vissza kell menned?

Riki: De! De, és megyek is vissza mindig, rendszeresen. Van, amikor többször egy évben, ahogy tehetem, ahogy ráérek, ahogy az időm engedi.

Hangya: Én vagyok a dublőre olyankor.

Riki: (mosolyog) Igen, igen, ilyenkor mindig a Hangyára hagyatkozom. Most idén voltam otthon kétszer. De nekem kicsit… tehát az hiányzik, tehát hogy a barátaimtól elszakadtam. Mert igazából a kinti, amerikai mentalitás az… tehát nem annyira szívélyesek a figurák ott kint, tehát ragaszkodnak a barátjukhoz, hogy mondjuk esetleg egy karácsonyi lapot küldjenek nekem, vagy pár levelet, hanem, itt-ott mondjuk a neten keresztül, vagy egy telefon, aztán ennyi.

Kristóf: Nem baj, akkor szerintem legközelebb – ha mész Los Angelesbe – akkor biztos, hogy legalább annál nagyobb öröm lesz, hogy találkozol velük, és arra kérlek, hogyha esetleg összefutsz Paris Hiltonnal, akkor mindenképpen kérjél egy autógrammot nekem!

Riki: (nevetve) Jó!

Kristóf: Köszönöm szépen, hogy itt voltatok velem…

Hangya: és még egy rövid mondat erejéig: a hétvégén hol esetleg meg a Rikit…

Kristóf: Na mondjad gyorsan!

Hangya: Pénteken Szegeden játszik a Junkies, szombaton pedig Miskolcon!

Kristóf: Ok! Akkor a rajongók biztosan ott lesznek és köszönjük szépen, hogy velünk voltatok!

Riki: Köszi szépen!