ZSEBROCKY: Szárnyak nélkül (1999. december) Mikor 1993-ban hazatért Magyarországra, Riki Church a Shy Gys-os Csordás Levente listája alapján próbált társakat találni maga mellé. Reklámzenékből, fordításokból élt, és a stúdióban, véletlenül ismerkedett meg az akkori Junkies-zal. A Junkiesra annyira jellemző imidzs olyannyira összefügg az érkezéseddel, hogy gyakorlatilag neked öszönhető. Igen, szerényen bevallom, hogy igen. Az első ember, akinek segítettem ilyen értelemben kibontakozni, az az Attila volt, a második pedig a régi dobosunk, Jódli. Ez színpadon, fotókon jól mutat, de én az utcára is festem magam, bármennyire is lebuziznak érte. Nagyon sokat szoktam ilyesmivel kísérletezni, például fekete-fehér fotókat kinagyíttatok, és azon próbálgatom. A hajam már minden létező színű volt. A ruháimat általában kint veszem, órákat tudok válogatni. Bár vannak olyan cuccaim, amiket még nem mertem felvenni. Ezt a stílust tulajdonképpen kintről "hoztad magaddal"? Igen, már ott is igyekeztem így kinézni, az imágó Amerikában nagyon fontos. Az a lényeg, hogy az ember kifejezze és vállalja önmagát. Többek között azért is utálom a diszkót, mert egyendivatot teremt. Magyarországon az üzletekben is mindenhol ugyanazt lehet kapni, mindenki ugyanúgy néz ki. Kint ilyen nincs: ott ha bemész valahova vásárolni, már az eladó is azt az adott stílust képviseli, ami az üzletre jellemző. Hogyan viselték a szüleid, hogy te ezt a módját választod az önkifejezésnek? Eleinte nehezen. A gimis évek alatt nagyon sokat voltam egyedül, mert az apám, aki itthon újságíró volt, kint impreszszárióként dolgozott, és ebből adódóan állandóan utazott. Azért volt egy-két sztori... A karomon a tetoválást például véletlenül látta meg, amikor aludtam. Azt mondtam neki, hogy ez olyan, amit le lehet szedni pár hét után. Csak mikor már megszokta a látványt, mondtam meg, hogy tetoválás. Egyszer meg elfelejtettem lemosni magamról a sminket, és elkezdtem porszívózni. Valahogy úgy érkezett meg az anyám meg a férje. Persze teljesen elszörnyedtek, én meg nem tudtam mi van. Hogyan boldogultál az iskolában? Katolikus suliba jártam, ami tulajdonképpen magasabb képesítést adott, mint az állami. Iszonyú szigorú volt, amit a tanulás szempontjából nem is bántam, de lelkileg nagyon meg tudja törni az embert az ilyesmi. A haverjaim az állami iskolába jártak, más szabályok között, ami imponált nekem. Az utolsó óra után téptem le magamról az egyenruhát, "civilben" mentem haza. Mennyire tudod összehasonlítani azt a világot az itthonival, például a zene terén? Nem nagyon, mert már két éve nem voltam kint, úgyhogy ami ott van, azt éppúgy csak a magazinokból ismerem, mint ahogy korábban azt ami itt történt. Az biztos, hogy ott jobban eloszlanak a zenei irányzatok, vannak köztük "fúziók", és a média jobban engedi érvényesülni a különböző műfajokat, mint itthon. Nem vagy elégedett azzal, amit a Junkies-zal elértél? Nem vagyok elégedett. Én úgy érzem, hogy sokkal többre vihettem, vihettük volna, de mindíg ott volt a fékpedál. Magyarországon nincsenek sztárok, mert nincs sztárkultusz se. Itt legfeljebb közismert emberek vannak, de ők csak az országhatárig ismertek. Ez nem csak a zenészekre, hanem például a színészekre is igaz. Szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki sztár legyen? Mindenekelőtt az, hogy az illető a zene nyelvén énekeljen, ami pedig az angol. Erre jó példa a németeké, náluk teljesen elfogadott, hogy a zenekaraik angolul játszanak. Ott van például a Guano Apes vagy a Scorpions. Nálunk is el lehetne fogadtatni, csak idő kellene hozzá. A közönséget egyébként is nevelni kellene, hogy tovább lássanak a felszínnél. Számodra milyen a jó zene? Számomra a zene négy dologból, négy összetevőből áll: hogy milyen maga a zene, milyen a tartalma, hogy milyen előadók a zenészek, és hogy hogy néznek ki. És én vagyok az ötödik tényező: hogy mennyire tudom magaménak érezni, még úgy is, hogy nem én csinálom. Vannak példaképeid? A példakép nem mindig egy személy, más is adhat erőt, hogy elindulj valahova, akár egy kép vagy hangulat. De ha az ember az alapokat megszerezte, utána már a sajátját kell hozzátennie. A kreativitás az ami fontos. Én például, ha leülök zenélni, nem tudok úgy dáridózni, mint mondjuk az Attila. Lehet, hogy ezért sokan üresnek tartanak. A Tabu borítóján angyalnak vagy beöltözve. Hogyan kapcsolódik ez össze az album címével? Nem ezt a képet terveztük a borítóra, de az eredeti ötlet nem vált be. Nekem mást jelent a Tabu szó, mint általában az embereknek. Az Attilánál ez egyfajta társadalmi cinizmust takar, ő azokra a dolgokra gondol, amik az asztal alá vannak söpörve, amikről nem beszélünk, legfeljebb suttogunk. Nekem viszont a Bibliának az a része jutott eszembe erről, amikor az angyalok az emberek közé vegyülnek, és lemondanak a szárnyaikról a testi örömökért. Angyal múlttal és emlékekkel, de halandóként élve tovább. Egyébként nagyon érdekes, hogy az angyalok minden vallásban szerepelnek. Vallásos vagy? Azt nem mondanám, hogy vallásos, de úgy gondolom, hogy a vallás egy olyan erkölcsi rendszer amiről nem árt tudni. A nagyszüleitől sokat hallottam erről, mindig a koromnak megfelelő "adagokat" kaptam. Úgy mondták, mint egy mesét. Egyébként is sokminden érdekel. Jártam rajztanfolyamra is, hogy lekössem magam. Most is jó lenne, de ez abbamaradt. Eljutottam egy olyan szintre, ahonnan nem tudok tovább fejlődni, mert a zene így diktálja.